A fogkő egy olyan felrakódás a fogakon és a fogpótlásokon (igen, még a kivehető fogsorok felszínén is megtapad), amely a saját nyálunkból rakódik ki.
Magas kálcium tartalma van, és sajnálatos módon magas benne a nem kifejezetten egészséges baktériumok csíraszáma is.
Amellett, hogy az ételekben, italokban, cigarettában lévő festékanyagok hatására csúnya színűvé válik, hosszú távon károsítja is a fogágyat és a fogat magát is.
„Volt már korábban egyszer fogkő-eltávolításom, de újra vissza is jött.”
Ez egy gyakori mondat, ami elhangzik a rendelőben.
Már olyat is hallottam, hogy ne szedjük le a fogkövet, mert az tartja helyén a fogakat.
Néha ez még igaz is, bár egészségügyi szempontból jobb, ha egy ilyen fog szájon kívülre kerül, mert funkcióját ellátni egyébként sem képes, és nagyon komoly gondokat is okozhat a test más részén is.
A fogkő újratermelődik, ez tény
Az is, hogy amennyiben alaposan átpolírozásra kerülnek a megtisztított felszínek és javul a fogápolás hatékonysága, akkor jóval később, de igen, újra lesz.
A felrakódásokban lakó baktériumok, gombák és egyebek nem szoktak csak szépen egy helyben pihengetni: amikor a szervezetünk általános állapota gyengül, és esetleg még seb is van a szájnyálkahártyán (akár egy foghúzás helye), akkor akár testünk távolabbi részeire szóródva ott is okozhat betegséget.
Ezért van, hogy például a kardiológus egy komolyabb beavatkozás előtt elküldi fogorvoshoz a pácienst, hogy a szájüregben gócként szerepelhető bacik jelentős részétől megszabadítsák őt.
Tervezett szájsebészeti beavatkozások előtt is fontos, hogy minél tisztábbá varázsoljuk a szájüreget, hiszen egy komoly implantálás, foghúzás szintén terheli az immunrendszert.
Nem lehet a szövődménymentes gyógyulást feláldozni azért, mert páciens szemében felesleges pénzkidobásnak tűnhet a fogkő-eltávolítás.
A sikertelen implantációs kezelések jelentős részében az egyik ok, hogy nem megfelelő a szájhigiéne, ami nem mindig fenntartható csak egy fogkefe segítségével.
A foghúzás után egy nyílt csontseb marad vissza, az csak a test hihetetlen csodája, hogy ez egy sterilnek nem mondható közegben általában azért gond nélkül gyógyul.
Gondoljunk csak bele, mi történik egy nyílt lábszártörésnél…
A csodához azért kell egy viszonylag tiszta száj is…
„A fogkő-eltávolítás alatt és utána is nagyon érzékenyek voltak a fogaim.”
Sajnos, ezzel nem lehet vitatkozni, a fogkő-eltávolítás kellemetlen lehet.
A férjem bármikor szívesebben vállal egy tömést, annyira utálja, ennek ellenére, amikor indokolt, leszedeti a felrakódásokat.
A fogkő valóban egyfajta hővédő gát, de nem az, ami egészséges hosszú távon. Azért, hogy minél kevésbé legyen kellemetlen a beavatkozás, érzéstelenítő zseléket, sőt, ha kell injekciót is alkalmazunk, befejezésként pedig magas fluortartalmú pasztákat használunk a polírozáshoz.
„Fél éve voltam a dentálhigiénikusnál, de már megint sok fogkövem van.”
A fogkő mennyisége és minősége nagyon egyénfüggő.
Vannak, akiknek szinte egyáltalán nem képződik, és az éves szerviz alkalmával is csak polírozni kell.
Vannak, akik bár alaposan tisztítják a fogaikat (vagy legalább is így érzik), mégis már 2-3 hónap alatt kőbányát növesztenek.
A mennyi és milyen függ a nyál összetételétől, a fogtisztítás hatékonyságától, az elfogyasztott táplálékok minőségétől, bizonyos hormonális és gyógyszeres hatásoktól.
Az sem mindegy, milyen baktériumflórával bír a szájüreg, valamint mennyire torlódottak a fogak (nagy kuszaság mellet sokkal nehezebb tisztaságot teremteni, ezért nem ördögtől való gondolat akár a felnőttkori fogszabályozás sem).
Általánosságban azt mondanám, hogy a dentálhigiénikus, fogorvos javasolni fogja, milyen gyakran kell tisztítani, és azért, hogy ez minél ritkábban legyen, meg is fogja mutatni, mik azok a trükkök, amivel a ritkább látogatások elérhetők.
„Pacemakerem van. Lehet nekem fogkövet szedni?”
A válasz igen, csak nem ultrahangos készülékkel, mert annak a frekvenciája megzavarja a „ketyegőt”.
Nagyon fontos jelezni a pacemaker meglétét!
„Érátültetésem volt a szívemben. Mi a tennivaló?”
A modern orvostudománynak köszönhetően sokan rendelkeznek testük különböző részein „kicserélt alkatrészekkel”.
Ilyen akár egy műbillentyű, csípőprotézis.
Ezek felületén a véráramba kerülő baktériumok sokkal könnyebben megtapadhatnak, súlyos betegséget okozva.
Fontos, hogy az ilyen páciensek esetében minden „véres beavatkozás”, így a fogkőeltávolítás is antibiotikum védelemben történjen.
A háziorvos az érintetteket erről úgyis tájékoztatja, de fontos a fogorvosnak tudni róla, mert a rendelőben is eszközölhető ez.
Mi történik fogkő-eltávolításkor?
Ezt a kezelést az esetek nagy részében a dentálhigiénikus végzi.
Kezdésnek mindig egy kis zsibi-zselé jár, aztán egy ultrahangos készülékkel eltávolítja a felrakódásokat.
Vannak olyan területek, ahová a géppel nem tud benyúlni, ott kézi eszközökkel (depurátor-hogy kis csúnyát is monjak, még egy latin szó sem szerepelt a cikkben), polírcsíkokkal végzi el a teendőjét.
A nagy rezgés után, ha a színes foltok még makacsak, van lehetőség sópolírozásra.
Ekkor magas nyomással, ízesített apró szemcséjű sóval fújuk át a fogakat, ez általában a legmakacsabb elszíneződéseket is leszedi.
A zárás egy kefével és polírpasztával történő átsimítás, mely megszünteti az érdességet és enyhíti az érzékenységet is.
Záróakkordként jön a szájhigiénés tanácsadás, az egyénre szabott kisegítő tisztítóeszközök bemutatásával, igény szerint kis gyakorlással.
Vannak esetek, amikor a sok fogkő vagy a komoly ínygyulladás miatt nem lehet egy lépésben tökéletes munkát végezni, mivel ilyenkor jelentős lehet a vérzés.
Ekkor egy második találkozó alkalmával a megkezdett kezelés befejeződik (persze ezért már nem kell másodszor is fizetni).
Vannak esetek, amikor a fogkő-eltávolítás csak az első lépése egy átfogó kezelésnek, és mindenképp fogorvossal kell folytatni a kívánatos fogágy gyógyító kezeléseket.
Dióhéjban ennyi a szükséges, de nem feltétlenül mindig kellemes fogkő eltávolításról.
