2019.04.03. – Fogorvos Budapest

2019.04.03.

A felnőttkori fogszabályozásról bővebben

Miért más felnőttkorban a fogszabályozás?

Mindkét esetben a fogszabályozó kezelést együtt kell alkalmazni más fogorvosi beavatkozásokkal együtt.

Mivel ebben az életkorban a növekedés már lezárult, és az állcsontok fejlődésének irányítása már lehetetlen, ezért más eszközök állnak az orthodontus fegyvertárában, mint például kamaszkorban.

Ez a magyarázata annak, hogy gyakrabban szükséges fogat húzni a szabályos mosoly elérése érdekében, valamint sok esetben tökéletes végeredményt a sebészi, műtéti megoldás jelent.

Felnőttkorban gyakrabban találkozunk fogágybetegséggel, mint fiatalabb pácienseinknél.

Ez azonban nem zárja ki a fogszabályozás lehetőségét, csak módosítja a kezelés tervezését, valamint időtartamát.

Elsősorban a fogágybetegség kezelése, valamint a helyes szájápolási technikák elsajátítása szükséges.

Amint a fogak körüli szövetek gyulladásmentes állapotba kerültek, kezdődhet a fogak szabályozása.

Miben más maga készülék?

A növekedés befejeződése miatt ebben az életkorban a fix – a fogakon ragasztással rögzülő – készülékek jöhetnek számításba, melyeknek a széleskörű igényeknek megfelelően már számos csoportja létezik:

A rögzített készülékek anyagát tekintve léteznek fém bracketek: modern képviselőik kedvezőbb esztétikus látványt nyújtanak, mini méretüknek köszönhetően apró fogékszernek tűnnek a fogakon.

Ismert fémallergia esetén is választható ez a fajta rögzített készülék, ebben az esetben titánból készült bracketeket használunk, mely hypoallergén, nem vált ki allergiás reakciót a szervezetben.

Az esztétikai igényeknek megfelelően persze léteznek fogszínű készülékek is.

Ebben az esetben kerámia vagy zafír bracketek közül választhatunk.

Az esztétikus bracketekkel párhuzamosan megjelentek a fogszínű ívek is, így mosolygáskor nem látható fémes csillogás.

A hagyományos és az önzáró bracket

Az alkalmazott technika szerint rendelkezésünkre állnak „hagyományos” valamint önligírozó vagy önzáró bracketek.

Külső szemmel nézve a különbség az ív bekötésénél látható: a „hagyományos” tappancsok réseiben az ívet ligatúrákkal tartjuk helyben, ezek lehetnek átlátszó vagy színes gumik, illetve fém ligatúrák, attól függően, hogy a kezelés melyik fázisában tartunk.

Ezzel szemben az önligírozó bracketek mindegyike külön zárral bír, mely – mint egy ajtó – bezárul az ív felett és a bracket résében tartja az ívet.

Szakmai szemmel nézve a legnagyobb különbség a két típus között a fogmozgatáshoz szükséges erő kifejtésében keresendő.

Az önzáró készülékek működése közben kisebb súrlódás keletkezik, ami a fogágy szempontjából igen kedvező, főleg egy parodontálisan sérült fogágy esetén.

Mire lehet még szükség?

A fogak külső felszínére ragasztott bracketeken, tubusukon és gyűrűkön kívül bizonyos esetekben szükség lehet egyéb készülékek bevonására is, ezek – a felső állcsont esetén – a szájpadláson, – az alsó állcsonton – a nyelv felőli lágyrészeken támaszkodnak és szintén a fogakon rögzülnek.

Megszokásuk általában rövid időt, csupán csak pár napot igényel, viselésük szerencsére nem szükséges a kezelés teljes időtartama alatt.

A kellemetlenséget tisztán tartásuk okozhatja, ami ugyanolyan fontos, mint a fogszabályzó egyéb részeinek és a fogak szabadon maradt felszíneinek gondos ápolása.

Amikor az állcsonttal is foglalkozni kell

Az eddig részletezett módon a szabálytalanul álló fogak kezelését vettük számba.

Azonban mit lehet tenni felnőttkorban, ha nemcsak a fogaink, hanem az állcsontjaink pozícióját is szabályoznunk kell?

A válasz, ami sokakat megrémít: sebészi megoldás, orthognát műtét.

Mielőtt Ön is megijedne, járjuk körbe ezt a lehetőséget is!

Bizonyos esetekben a tökéletes megoldást a komplex ellátás jelenti, amikor az orthodontiai kezelést kiegészíti egy műtéti beavatkozás.

Ilyen esetek lehetnek a következők: kedvezőtlen arcprofil, melyet az alsó és/vagy a felső állcsont előre- vagy hátra helyeződése okoz, aszimmetrikus eltérések, bulldog harapás, nagyfokú „gummy smile” et cetera.

Nem kell félni a műtéttől

Ha a műtét mellett döntünk, az ellátás menete a következő.

Gondos tervezés után rögzített fogszabályzóval kialakítjuk a szabályos fogíveket, körülbelül fél évvel később kerül sor a sebészi beavatkozásra, majd ezután tovább folytatódik a fogszabályozás, amíg az eredmény stabilitása megköveteli, ez hozzávetőlegesen szintén hat hónapig tart.

A műtét maga altatásban történik, melyet 2-3 nap kórházi bentfekvés követ, a gyógyulással együtt kettő, maximum három hét kiesést jelent a munka világából, de joggal mondhatom, hogy a végeredmény fényében mindez eltörpül és hamar feledésbe merül.

Milyen kellemetlenségekre lehet számítani az orthodontiai kezelés során és hogyan változtatja meg a mindennapokat?

A fogszabályzó felragasztását követően átmenetileg érzékenység léphet fel, mely pár nap alatt elmúlik.

A készülék megszokásáig egyes részei irritálhatják a nyálkahártyát, ennek elkerülése érdekében javasolt orthodontiai viasz használata.

Étkezés során ügyelni kell, hogy a fogszabályozó ne sérüljön.

Ezért kemény ételekre nem szabad ráharapni, mert a bracketek letörhetnek, érdemes késsel-villával kisebb falatokat vágni, mint a korábban megszokott módon jóízűen beleharapni bármibe is.

Kerülni kell a ragadós dolgokat (pl. rágógumi, karamella), a magas cukortartalmú és savas ételeket, italokat.

Az étkezéseket mindig alapos fogmosás kövesse, a lepedék eltávolítása a készülék felszíneiről is történjen meg.

A helyes szájápolás kialakítása kezdetben több időt vesz igénybe, de a rutin megszerzése után ez lényegesen lecsökken majd.

Ezen ismeretek fényében a fogszabályozó kezelés során a legfontosabb a türelem és a megfelelő együttműködés, mind a páciens, mind az orthodontus részéről.

A rendszeres ellenőrzések, aktiválások elengedhetetlenek, ezek megfelelő alkalmat biztosítanak a páciens számára is, hogy felmerülő kérdéseit, gondolatait megvitathassa kezelőorvosával.

A fogszabályozás alapjait az előző cikkünkben részleteztük, a következő olvasmányban egy érdekes és időszerű témakört szeretnék bővebben kifejteni, miszerint felnőttkorban hogyan és miként zajlik a fogak szabályozása, milyen lehetőségek adottak és milyen eredményt lehet elérni egy egyszerűbb vagy összetettebb orthodontiai kezelés során.

Azok a felnőttek, akik fogszabályozó kezelésben kívánnak részesülni, alapvetően két csoportot alkothatnak:

azok a páciensek, akiknek gyermekkorukban nem volt rá módjuk és/vagy lehetőségük,
valamint azon felnőttek, akik részére a megfelelő fogpótlás készítése vagy a szükséges parodontológiai ellátás igényli a fogak sorba rendezését.

További fogászati híreink

Tovább olvasok

2019.04.03.

6 kérdés a fogszabályozásról, ami végre válaszra talál

A fogszabályozás sokak számára elsősorban csak esztétikai kérdés.

Azonban a szép és egészséges mosoly hátterében ennél többről van szó.

A fogszabályozó, orthodontiai kezelés célja a két állcsont harmonikus érintkezése, mely magában foglalja a rágóízületi fejecs helyes pozíciójának meghatározását, a fogívek megfelelő formájának és funkciójának a kialakítását, az állcsontok és a fogak rendellenességeinek megszüntetését.

Ezek a rendellenességek lehetnek enyhe vagy súlyosabb elváltozások, melyek megjelenhetnek önállóan vagy egymással kombinálva is.

A helyes rágófunkció kialakítása elengedhetetlen az emésztőrendszer megfelelő működéséhez, míg a fogak sorba állítása megkönnyíti a tökéletes szájhigiéné fenntartását, ezzel megelőzve a fogszuvasodás és a fogínygyulladás kialakulását.

Mikor lehet fogszabályozni?

Az orthodontiai kezelés nincs életkorhoz kötve, már kisgyermekkorban szükséges lehet kivehető készülékek használata bizonyos rossz szokások (pl. ujjszopás, szájlégzés, beszédzavar) kiküszöbölése céljából.

A kamaszkor kezdetén, a fejlődés intenzív szakaszában az állcsontok növekedése a kívánt irányba terelhető a megfelelő fogszabályzóval.

Felnőtt korban szintén nincs akadálya a kezelés sikerességének, rögzített fogszabályzóval bármelyik életkorban kialakítható a szép és funkcióban is megfelelő mosoly.

Bizonyos esetekben a megfelelő fogpótlás (korona, híd) kialakításához is szükség lehet a fogak sorba rendezéséhez, illetve a bedőlt fogak felállításához.

Mennyi ideig tart a kezelés?

A legfontosabb kérdés sokak számára – a várható eredményen kívül persze -, hogy mennyi ideig kell a készülékeket hordani?

Általános recept nincs, a válasz személyre szabottan érkezik a fogszabályozó kollégától, miután felállította a kezelési tervet.

Ehhez szükséges a lenyomatvétel, a megfelelő röntgen-felvételek készítése, jó minőségű fotók készítése, majd ezek kiértékelése.

Az összegyűjtött információk ismeretében készül el az egyéni kezelési terv, ezután beszélhetünk a kezelés lépéseiről és időbeli lefolyásáról.

A legfontosabb: türelem!

Az biztos, hogy ez egy hosszabb folyamat, ezért a betegek részéről fontos a türelem és a megfelelő együttműködés, a rendszeres kontrollokon és aktiválásokon való megjelenés.

Gyermekek, serdülők esetében szintén elengedhetetlen a kooperáció, hogy ne szülői nyomás miatt kerüljön sor a fogszabályzó kezelésre, hiszen ha a gyermek nem akarja hordani a készüléket, megtalálja a módját, hogy ezt elkerülje.

Ez a feladat a szülőkre hárul, hogy otthon megbeszéljék csemetéikkel és felkészítsék őket arra, hogy mindez az ő érdeküket szolgálja.

Miután megszületik az elhatározás a páciens részéről – legyen szó kivehető vagy rögzített készülékről – az első teendő a szájüreg szanálása.

Ha szükséges, megtörténik a fogkőeltávolítás, a szuvas tej- és maradó fogak tömése, a nem megfelelő tömések cseréje, a gyökérkezelésre szoruló fogak ellátása, illetve a menthetetlen fogak kihúzása.

Ezek után kezdetét veszi a fogak szabályozása, mely során a rendszeres ellenőrzés és a készülék aktiválása elengedhetetlen a sikeres és megfelelő végeredmény eléréséhez.

A következő sarkalatos pont a helyes szájápolás és a készülékek tisztán tartása, mindehhez a pácienseink rendelkezésére állunk a kezelés kezdetén és folyamán is.

Hogyan is lehet elképzelni az egyes készülékeket?

Akkor ássunk egy kicsit mélyebbre!

A kivehető fogszabályzót sokan tévesen éjszakai fogszabályzónak hívják.

A készülék könnyedén ki- és behelyezhető, azonban működése annál hatásosabb, minél több időt van a szájüregben.

Ez valóban éjszaka kivitelezhető a legkönnyebben, hogy a napi rutint ne befolyásolja, azonban napközben is viselnie kell a páciensnek 2-3 órán keresztül.

Tisztítása rendkívül fontos, ugyanis a nyálból baktériumok, fehérjék és ionok is rárakódhatnak, „fogkő” alakulhat ki a felszínén, ez megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a készülék aktiválását.

A fogszabályzó kivételét követően csapvíz alá tartva le kell öblíteni, fogkefével és fogkrémmel megtisztítjuk, ezen kívül egy héten egyszer a tisztításához speciális tablettát feloldani egy tálkában és a leírás szerint – általában 10-15 percig – áztatni, majd azt is leöblíteni.

A fogszabályzót mindig szárazon tároljuk a tárolódobozában.

Hogyan is néz ki a rögzített fogszabályzó?

A fix fogszabályzó több részből áll, melyek egy része a fogakra van ragasztva, ezáltal a páciens nem tudja eltávolítani.

A fogak felszínére ragasztjuk az ún. bracketeket.

A nagyőrlőkre kerülhetnek gyűrűk vagy tubusok, ezek is ragasztóval rögzülnek a fogakon.

Ezen eszközök réseibe kerül az ív, melyet ún. ligatúrákkal rögzítünk a bracketek körül.

Ezen kívül rengeteg segédeszköz (rugók, elasztikus gumik, harapásemelő stb.) áll rendelkezésünkre, hogy a végeredménnyel mindenki elégedett lehessen.

A fix fogszabályzó tisztítása nem egyszerű feladat, viszont annál fontosabb.

A rögzített elemekre könnyen lerakódik a lepedék, táplálékmaradék, mely a baktériumokok elszaporodásához és így fogszuvasodáshoz vezet.

Az ínyszél és a bracketek között maradt lepedék fogínygyulladást okoz, valamint fogkő kialakulásához vezet.

Ezek elkerülése és megelőzése érdekében fontos ismerni és gyakorolni a helyes fogmosás technikáját, ehhez számos segédeszköz áll rendelkezésünkre, mint az orthodonciai fogkefék, a speciális fogselyem, a fogköztisztító kefék és a különböző szájöblítők.

Mikor van vége a fogszabályzó kezelésnek?

A fogszabályzó levétele után a legfontosabb cél megőrizni a hosszú idő alatt elért eredményt, ezt nevezzük retenciós fázisnak.

Ennek megvalósításához több mód is rendelkezésünkre áll.

A kivehető készülékek – kivehető lemez, átlátszó sín stb. – hordási ideje a fogszabályzó kezelés időtartamának kétszerese.

Ha nem hordjuk a készüléket, sajnos visszarendeződhetnek a fogak a nem kívánt helyzetükbe.

Létezik egy ún. élethosszig tartó megoldás is, melynek során az elülső fogak belső felszínére kerül ragasztásra egy ív, így az esztétikát nem befolyásolja, és rögzíti a fogakat a megfelelő helyükön.

A csapatmunka fogszabályozás esetén is fontos, miért is?

Annak érdekében, hogy a szép mosoly ne változzon, sok esetben szükséges a bölcsességfogak eltávolítása.

A rögzített fogszabályzó levétele előtt készül egy röntgenfelvétel, ami alapján sor kerül a döntésre. A bölcsességfogak ellátásában a szájsebész kollégáink vannak segítségünkre.

Bizonyos rossz szokások – melyek a cikk elején kerültek említésre – kiküszöbölésére és megszüntetésére nem elegendő a fogak szabályozása, sokszor fordulunk logopédus munkatársainkhoz, akik nemcsak beszédzavarral vagy hangképzési nehézségekkel foglalkoznak, hanem az orthodontiai kezelés során megváltozott állcsontok és fogak helyzetéhez megfelelő izomműködést is segítenek létrehozni.

Ehhez számos gyakorlat áll rendelkezésükre, melyek otthon is egyszerűen kivitelezhetők.

Ahogy az látszik, a fogszabályozás sem egyedül a fogorvosnak jelent feladatot, hiszen itt is szükség van a páciens és az orvos közös munkájára.

Mindaz, ami otthon történik épp olyan fontos, mint ami a fogorvosi székben, és ezért is kell nagy hangsúlyt fektetni a fogszabályozás során is az együttműködésre.

Tovább olvasok

2019.04.03.

Tömjünk fogat – miért is? 3. rész: Mikor van tömés helyett betét?

A szuvas fogak ellátására a töméseken kívül létezik még más megoldás is.

Ez az inlay/onlay, azaz a betétek.

Mi is ez az inlay és onlay?

Nagyon egyszerűsítve, egy darabban beragasztott tömések.

Az inlay és az onlay között méretbeli különbség van, az angol kifejezés ezt jól jelzi, inlay: szó szerint bele fekvő, onlay: ráfekvő

Mi a különbség egy töméshez képest?

Az első és legfontosabb, hogy nem egy látogatás alkalmával készül el, mivel nem csak a fogorvos, de a fogtechnikus kezét is igényli.

A munka úgy kezdődik, mint egy hagyományos tömés esetében, helyi érzéstelenítés mellett a doktor üreget alakít a fogban.

Az első különbség rögtön itt adódik, a modern, ragasztásos technikával készülő tömés esetén csak a legszükségesebb mennyiségű foganyagot távolítjuk el, a betétek készítéséhez egy megfelelő „tartási formát” eredményező előkészítés szükséges.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy nagyon kis kiterjedésű szuvasodás esetén nem biztos, hogy a betétkészítés miatt érdemes nagyobb lyukat fúrni, a betéteket elsősorban nagyobb méretű üregeknél érdemes használni, ahol kevés értékes fogszövet feláldozása mellett jobb lesz a végeredmény, mint a töméssel.

A megfelelő formák elérését követően az orvos lenyomatot készít, melyet elküld a laborba.

A kigipszelt mintán elkészülhet a betét, amely a rendelőben, ismételten a doktor kezéből beragasztásra kerül a korábban preparált helyre.

A fogtechnikai folyamat néhány napot vesz igénybe, ezalatt a páciens fogába ideiglenes tömés kerül.

Erre a célra leggyakrabban fényre kötő, gumiszerű anyagot használunk, mivel az egy darabban, a korábban kialakított formák megváltoztatása nélkül eltávolítható.

Miért lehet jobb ez a megoldás egy hagyományos tömésnél?

Különösen nagy kiterjedésű, sok fogfelszínt érintő károsodások esetén nagyon komoly erőfeszítések árán (és varázsmozdulatok segítségével) sem mindig lehet a felszínek „zsaluzására” szolgáló matricaszalagot megfelelően felhelyezni a megmaradt foganyagra.

A következménye ennek egyrészt lehet rossz széli záródás, ami a fog életben maradását veszélyezteti, másrész egy fogra csak halvány nyomokban emlékeztető, esztétikailag erősen kifogásolható végtermék, ami nem feltétlen teszi sem az orvost, sem a pácienst maradéktalanul elégedetté.

A szájban, rétegzéses technikával történő tömések készítése, főleg, ha egy kisebb „bombatölcsérről” van szó, viszonylag hosszú ideig tart, ez folyamatos szájnyitást követel meg a pácienstől, sokáig dolgozik a fogorvos a szájban.

Ha belegondolunk, főleg, ha valaki nehezen tartja a száját nyitva, esetleg még hányingerre is hajlamos, akkor egy 20 percig tartó folyamatos szájtátás elég nehéz történet lehet.

A fogfelszínek ragasztóval történő előkészítésétől az utolsó réteg megkötéséig nincs lazítás, öblögetés, mert a használt anyagok mind nedvességre érzékenyek.

Gyakran előfordul, hogy a rágófelszínek kialakítására már a doktornak nincs szíve tovább sanyargatni áldozatát, hanem inkább visszarendeli kontrollra (amire néhányan nem is jönnek vissza, mondván, majd megszokják az új terepviszonyokat, de ez nem jó), és akkor történik a finomhangolás, de még ekkor sem biztos, hogy olyan szép lesz, mint egy betét rágófelszíne.

Sajnos az is megesik, hogy a szélek, formák korrekciójára is utólag kerítünk sort, mivel a matrica eltávolítása után láthatóvá váló „hiányosságok” a vérző íny miatt nem orvosolhatók azonnal.

Könnyebb hozzáférés = alaposabb munka, kevesebb szenvedés

A fogtechnikus a betétet (annak mintázását) szájon kívül (nyelv- és nyálmentes közegben), úgy tudja elvégezni, hogy a kérdéses fogat kézben tartva, körbe forgatva tudja ellenőrizni (ez a rendelőben a pácienssel elég nehezen kivitelezhető).

Bőségesen van ideje, hogy az ellentétes állcsontról készült másik minta segítségével személyre szabottan és a természetes formáknak is maximálisan megfelelve alakítsa ki a fogmű széleit és a rágófelszínt is.

A rendelkezésre álló színpaletta használatával tökéleteset tud alkotni, amit aztán a fogorvos beragaszthat, ami jóval rövidebb idő alatt történik, mint egy fényre kötő esztétikus tömés elkészítése.

Mi a „kontra” a betétek esetében?

Egyrész mindenképp két ülést igényel, másrész jóval többe kerül, mint a rendelőben készült tömés.

Nagyon pontos előkészítést, lenyomatvételt és fogtechnikai kivitelezést követel meg, szóval több a hibalehetőség a szakemberek oldaláról.

Amennyiben nem megfelelőek a „paraméterek”, nem tökéletes az illeszkedés, az az élettartamot csökkenti, viszonylag szűk korrekciós lehetőség van a szék mellett, és azok is ronthatnak a minőségen.

Miből készülhet inlay/onlay?

A klasszikus, elsőként használt anyag az arany volt és véleményem szerint őrlő fogak esetén ma is ez a legjobb választás.

Sajnos az arany magas ára miatt ez nem olyan elterjedt napjainkban, pedig a fogászati aranyötvözetek rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, amelyek nagyon hosszú (több évtizedes) használatot tesznek lehetővé, és a rágó fogakban a színük miatti esztétikai hátrány emellett elhanyagolható. (Szerintem egyébként nagyon elegáns tud lenni egy hátul megvillanó aranytömés.)

Napjainkban sokkal gyakrabban készülnek az esztétikus, fogszínű betétek.

Első csoport: speciális kompozíciós műanyagból készülő inlay.

Ez gyakorlatilag a fényre kötő tömések anyaga, de a laborban „kemencében” világítva teljesen és egyenletesen polimerizálódik, nem tartalmaz a tömörítés hibáiból adódó zárványokat, az így készült tömés sokkal homogénebb, ezáltal keményebb, ellenállóbb, mint ami a szájban készül.

Egy kompozit inlay ára körülbelül 2,5-szerese egy tömésének.

Második csoport: préskerámiából készülő betét.

Megjelenésében ez a legszebb, sima, fényes felszínek jellemezik.

Ami erénye, az hátránya is, nagy keménysége miatt nehéz utólagos harapási beállításokat elvégezni rajta, nem kellő körültekintéssel elkészített és beragasztott betét esetén a fogfelszínek törése itt a leggyakoribb.

Nagy jártasságot követel meg a fogorvostól ennek a típusnak a használata, de vannak kollégák, akik ezt mesterfokon tudják végezni.

Az esztétikus betétek körében ez a legdrágább.

Harmadik csoport: cirkónium betét

Ez is kemény, mint a préskerámia, de nem olyan szép a megjelenése.

A porcelánhoz, de még a jól kidolgozott kompozithoz képest is kevésbé „él” a színe (bár komoly fejlesztések és fejlődés tapasztalható ezen a téren, a tengerentúlon már tiszta cirkónium koronákat is használnak porcelán leplezés nélkül, anatómikus formára faragva).

Egy jól elkészített esztétikus inlay/onlay várható élettartama jóval hosszabb, mint egy esztétikus tömésé.

Ami gondot jelenthet, hogy amennyiben az inlayt/onlayt tartalmazó fogat gyökérkezelni kell, ezeket el kell távolítani, újakat kell készíteni a gyökértömés után.

Tovább olvasok

2019.04.03.

Tömjünk fogat-miért is? 2. rész A fogszuvasodás és annak kezelése

Akkor most beszéljünk arról, mi is okozza és hogyan a fogszuvasodást, hogy lehet elkerülni illetve mit lehet kezdeni, amikor már megtörtént a baj.

A fogszuvasodás biológiai okai és kialakulása

A fogak a szájüregünkbe különböző életkorban érkeznek meg.

Sokan csak legyintenek a beteg tejfogak láttán, hiszen azokat még lecseréljük, de fontos tudni, hogy van egy több évig tartó periódus, a vegyes fogazaté, amikor a tej-és maradó fogak egyidőben ülnek a szájüregben.

A szuvas tejfogak olyan környezetet tartanak fenn, amik károsak a maradó fogakra is, így fontos a tejfogazat rendben tartása is.

A fogszuvasodás folyamata

A szájüreg baktériumok szempontjából gazdagabb, mint az emésztőrendszerünk másik vége.

Szerencsére, ezek jelentős része nem csak ártalmatlan, de szükséges is az emésztőrendszer egészsége szempontjából.

Ideális esetben a szájüregben lakó mikroorganizmusok (most megint csúnyát mondtam, ez az összefoglaló nevük az apró baktériumoknak, vírusoknak, gombáknak) között egy olyan egyensúly áll fenn, ami egészséges nyálkahártyát, fogakat, emésztést jelent.

Ha külső vagy belső hatások miatt az egyensúly felborul, egyes csoportok elszaporodnak, az már kóros állapotot idéznek elő.

A fogszuvasodás kicsit sarkítva fertőző betegség (azért ne fogjuk rá 40 évesen az első csókra a lyukakat).

Mi a felelős?

A fogszuvasodást okozó baktériumok csoportját Steptococcus mutans néven emlegeti az irodalom (az X-men csoport is veszélyben).

Ezek születésünk után kezdenek szépen betelepülni, sok más mikrobával együtt.

A szuvas fogakat nem örököljük, maximum az azt okozó flórát „elkapjuk” a cumikat és kiskanalakat lelkesen nyalogató anyukáktól, tesóktól.

Ahogy a fogkefénket sem osztjuk meg mással, úgy már a cuminak is magántulajdont illik képeznie.

Szóval, magukban ezek a bacik még nem okoznak bajt, mindenki szájában ott vannak, szükségük van megfelelő környezetre ahhoz, hogy elszaporodhassanak.

A megfelelő környezet a lepedék (dentális plakk), amit a fogkefe hiánya vagy nem megfelelő használata ott hagy a szájban.

Ezek a visszamaradt táplálékok és a jó meleg mikroklima, a bomló ételmaradékok miatti savas környezet már kedvező körülményeket jelentenek.

A baktériumok életében keletkező termékek (mi is járunk a mosdóba ugye) megtámadják a fogzománcot, majd a fog egyre mélyebb szöveteibe hatolnak.

A szuvasodás első fázisában még csak ásványi összetételében változik a zománc, nincs üregképződés, ekkor még akár visszafordítható a folyamat.

Sajnos ezt a fázist ritkán találjuk, otthon a tükörben az enyhe színváltozás nem látható, de a fogorvos a rendelői erős fény mellett már felismerheti.

Rendelői fluoridálással még elkerülhető a fúrás

Leggyakrabban ezek az elváltozások a két szomszédos fog érintkező felszínein jelentkeznek, hiszen a fogkefe számára ez a legkevésbé megközelíthető terület.

Ezért fontos, hogy kiegészítésként használjunk fogselymet is.

A szuvasodás mélységét tekintve különböző fokozatok különböztethetők meg.

A legkisebb, csak a zománcra kiterjedő lyuk a felszínes szuvasodás (superficialis caries).

Amikor már a második réteg, a dentin felső harmada is érintett, az a közepes (caries media), amikor ennél mélyebb, de a fogbelet még nem éri el, akkor mély (caries profunda), ha már eléri a fogbelet, akkor áttörő (caries penetrans) szuvasodásról beszélünk.

A szuvasodásokat osztályozzuk továbbá az alapján is, hogy a fog hány oldala érintett. egy, kettő, három, de akár még több felszín is beteg lehet.

A kezelés lehetőségét az elváltozás mérete határozza meg.

Megelőző ellátások

Elébe menni a történéseknek, ez lenne a cél.

A tejfogak épen tartása az első, ebben sokat segítenek a korszerű fogkrémek, valamint a fogorvossal megejtett randik alkalmával a fogacskák fluoridos ecsetelése.

Amikor megjelennek az első maradó őrlők (ezek általában még az előtt kibújnak, hogy a gyerkőc elhullajtaná az első metszőket), javasolt barázdazárás, főleg, ha a rágófogak felszínén a barázdák mélyek, és persze akkor is, ha szuvasak a tejfogak.

A nagyon sekély barázdájú fogakat, ha jól megy a fogmosás és rendszeres a kontroll, nem mindig kell így kezelni.

Megemlíteném még a fogszabályozás szuvasodást megelőző szerepét, erről majd egy későbbi cikkben részletesen is beszél egy nálam ezen tudományban járatosabb kollégám, hiszen az egymásnak torlódott fogak között a tisztaság fenntartása nagyon nehéz, sokkal gyakoribb a fogközi szuvasodások megjelenése.

„Mi az a barázdazárás?”

A neve magában rejti a választ.

Az őrlőkön található bemélyedéseket elzárjuk egy rá csorgatott anyaggal.

Két fokozatot különböztetünk meg.

A „sima” barázdazárás alkalmával a teljesen sértetlen fogat a doktor megtisztítja, majd orto-foszforsavval a barázdahálózatot előkezeli, és ezt a felszínt beborítja a fényre keményedő anyaggal.

Ez a barázdazáró fluor leadására is képes, így kémiailag is védi a felszínt, valamint fizikailag elzárja a legérzékenyebb felszínt a külső hatásoktól (rátapadó ételmaradékok például).

A második lépcső a „kiterjesztett barázdazárás”.

Ezt akkor alkalmazhatjuk, amikor a szuvasodás a barázdából még nem jutott a mélyebb zománcrétegbe.

Itt már sajnos előkerül mindenki „kedvence” a turbina, mert a szuvas részeket forgóműszerekkel el kell távolítani.

A barázdarendszer ezen mélyebb részére üvegionomer típusú alábélelés kerül, ami szintén fluor leadására képes, ezt követi a savazás, majd a barázdazáró anyag rácsorgatása, megvilágítása.

Befejező mozzanatként a rágópályáknak megfelelően bepolírozzuk a területet.

Ez nem károsítja a fogakat, és jó esetben hosszú időre megvédi a felszíneket.

Időnként újra kell őket készíteni, mert főleg ragacsos ételek gyakori fogyasztásakor esetleg kijöhetnek helyükről.

A tömések készítése

Mélyebb lyukak esetében sajnos már elkerülhetetlen a szörnyű hangú turbina használata, hogy kitisztítsuk a károsodott szöveteket (illetve az üregbe esetleg beragadt egyéb maradványokat).

A „fúrás” a méret függvényében hosszabb rövidebb ideig tarthat, és a nagyon mély üregek esetében gyakran lassabb fordulaton működő forgó eszközöket, vagy akár kéziműszereket is igénybe veszünk, hogy a fogbél sértetlen maradjon.

Ma már minden esetben érzéstelenítésben végezzük ezt a beavatkozást!

A kitisztított üregbe, ami néha picurka, néha akár mókusodú méretű, kerül a tömés.

Ennek különböző típusai léteznek.

Az egységesen elmondható, hogy a mélység függvényében szükség lehet a tömés alábélelésére.

Nagyon mély üregek esetén ez az alábélelés két rétegű, a legmélyebb pontokra kálcium tartalmú anyag kerül, ezt pedig egy üvegionomer réteg követi, ami fluort képes leadni.

Ezek a rétegek hivatottak védeni a fogbelet a tömés készítése közben és esetleg utána fellépő káros behatások ellen.

A felső réteg az effektív tömés

Első helyen említeném a méltatlanul démonizált amalgámot.

Valóban nem szép.

Valóban létezik bizonyos alkotórészeire vagy egészére allergia.

Valóban kioldódik belőle minimális mennyiségű higany, de ennek mennyisége az emésztőrendszeren való áthaladás alkalmával mérgezést nem okoz.

Az is tény azonban, hogy fizikai jellemzői (például hőtágulási együtthatója) a színe kivételével az arany után ennek áll legközelebb a fogszövetekhez.

Ebből is fakad tartóssága, jól záró amalgámtömést még 50 év után is találunk, az esztétikus töméseket 5-10 évente cserélni kell.

Az amalgám tömések széli zárása a „kenhetősége” miatt időről időre egy finírozás és polírozás segítségével újra tökéletessé tehető anélkül, hogy eltávolítanánk azt.

Tartósságát tekintve a mai napig sajnos az egyetlen valódi versenytársa a rágófogak területén az arany, ami szintén nem feltétlenül esztétikus, de legalább jó drága.

Ezért is van, hogy a fejlesztések az esztétikus tömőanyagok területén folyamatosak, és azok évről évre egyre jobbak lesznek.

A másik alternatíva az esztétikus tömés

A magánrendelőkben szinte kizárólag ezt találjuk már.

Ezek megjelenésükben szépek, a fogak árnyalatainak megfelelően különböző színekben léteznek.

A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően léteznek már kifejezetten a rágó fogakba javasolt (ezek jobban ellenállnak a rágóerőknek, de ennek fejében kicsit kevésbé szép megjelenésük, mint a frontokra készült anyagoké), illetve az elülső fogakba való termékek.

Ezek speciális kompozíciós anyagok, gyakorlatilag műanyagok, és az amalgámmal ellentétben nem fizikailag (az amalgám töméseknek tartási formát kellett kialakítani, úgymond behorgonyozni a fogba), hanem egy ragasztón keresztük kapcsolódnak a fogszövetekhez.

Ez a ragasztó a bond, amikor ezt halljuk a rendelőben, nem mozirajongó doktorral van dolgunk, hanem ezt keni a fogfelszínre, mielőtt behelyezné a tömést.

Ennek a töméstípusnak van nagyon sok pozitív hatása (például jóval kisebb üreget kell kialakítani, ép szövetet gyakorlatilag nem kell feláldozni, hogy „megálljon” a tömés), de sajnos negatív is (a ragasztás a „leggyengébb láncszem”, valamint a nagyon mély üregek esetén még az alábélelés ellenére is a beszivárgó ragasztó kémiai, és a megvilágítás alkalmával hőterhelést jelent a fogbélnek).

Ezek sajnálatos következményeiről korábbi írásomban (a gyökérkezelésekről) szó esik.

A fejlesztésektől függetlenül is még sajnos viszonylag gyakran kell cserélni őket.

Rétegenként kerülnek be a fogba, és minden réteget külön meg kell világítani kék fénnyel (UV-lámpa).

Ez a korszerű kompozit, léteznek még kémiai kötésűek is (két komponens összekeverését követően magától kemény lesz, nem kell világítani), ezeket azonban inkább a fogszabályozás használja, tömések készítéséből már kiszorultak.

Mik vannak még?

A kompozitok egy újabb generációja a folyékony kompozit, amikor azt halljuk, hogy „flow”-t kér a fogorvos, akkor ezt használja.

Tejfogak tömésére, maradó fogak hosszú távú ideiglenes tömésére használunk még különböző cementeket.

Ezek általában üvegionomer típusúak összetételükben.

Nem olyan szépek, matt felszínűek, de jelentős fluorleadással rendelkeznek.

Egy harmadik csoport a kompomereké, ez az üvegionomer cementek és a kompozit tömőanyagok hibridje, fluort tud leadni, de esztétikus megjelenésű.

Kevésbé terjedt el a felnőttfogászatban, mivel az elülső fogak területén nem tudott olyan fokú esztétikumot produkálni, mint a kompozitok.

„Mi az a matrica?”

A kezelések alkalmával fejünk felett repkednek olyan kifejezések, mint „kérek matricát”, „kérek cellcsíkot”.

Ilyenkor nem mókás figurákat akar a doktor a fogakra varázsolni, hanem a hiányzó oldalfalakat próbálja kizsaluzni, illetve elkerülni azt, hogy a szomszédos fogak érintkező felszínein elhelyezkedő tömések összekössenek egymással, ami lehetetlenné tenné a fogselyem használatát.

A matricák anyaga lehet fém illetve celluloid, a fogakra való felhelyezésükhöz és stabilizálásukhoz speciális eszközök, matricafeszítők és ékek szükségesek.

A tömés elkészültekor ezeket eltávolítjuk.

A tömések kidolgozása

Amikor a fogorvos végre megszabadít minket a szánkból kilógó tartozékoktól és a betuszkolt vattarolniktól (ez hivatott a nyálat távol tartani munka közben), és már a szabadulás boldog illúziójába ringatnánk magunkat, további vezényszavak repkednek, és még mindig maradni kell a székben.

Töméstípustól függetlenül szükség van a felszínek kidolgozására, polírozására.

Ez forgóeszközökkel (polírozó gyémánt, polírozó korong, polírgumi) és kézi segédanyagokkal (fém illetve műanyag polírozó csíkok, szalagok) történik.

A harapásba való illeszkedést artikulációs papírral ellenőrzi az orvos, és ha kell, korrigál a tömés magasságán.

Ez gyakran egy második alkalommal meg is ismétlődik, mert az érzéstelenítés miatt a páciens nem tudja mindig pontosan megmondani, hogy kényelmes-e az új tömés.

Nem maradhatnak kiálló, éles, vagy durva felszínek, mert ezek egyrészt gyűjtik a lepedéket és az elszíneződések is itt jelentkeznek először, másrészt a nyelv állandóan az idegesítő területet pásztázza.

Ha ez nem lesz tökéletes első körben, akkor ezt nem megszokni kell, hanem visszatérni, pár perc alatt orvosolható a probléma.

Befejező lépésként a fogorvos még fogselyemmel is ellenőrizni fogja a fogak közti átjárhatóságát.

Ebben az írásomban nem térek ki a tömések egy speciális fajtájára, a betétre (inlay, onlay), ez egy későbbi cikk témája lesz.

Tovább olvasok

2019.04.03.

Tömjünk fogat - miért is? 1. rész: A fogszuvasodás okai

Sajnos a fogszuvasodás még mindig népbetegségnek számít Magyarországon. Ennek vannak szociális, társadalmi és pszichés okai is. A biológiai történésekkel egy második cikkben fogok foglalkozni, most foglalkozzunk ezzel a hárommal!

Miért olyan rosszak a magyar fogak?

Szociális okok

A fogászat nem számít olcsó mulatságnak.

Ezért lenne fontos, hogy már az óvodákban, iskolákban a megelőzésre fektessünk nagy hangsúlyt.

Szerencsére ez azért bár lassan, de történni látszik, a mostani huszonévesek között már jelentős számban találunk teljesen ép fogazattal rendelkezőket.

Szomorú módon az állami ellátórendszernek a mai napig elég rossz a híre és megítélése a páciensek körében.

A rossz hírem az, hogy az állami ellátó rendszer orvosai csaknem mind dolgoznak magánpraxisokban, és ott is úgy, mint az OEP-ben.

Ez a legtöbbször azt jelenti, hogy ha az előítéleteket félretéve elmennének a páciensek a körzetekbe, nagyon kellemes meglepetés érné őket, mert a 20 évvel ezelőtti SZTK rendszer már nem az, amit ma látunk.

Sok nagyon tehetséges kolléga dolgozik az állami rendszerben, még akár olyan áron is, hogy az általuk megszokott színvonal biztosításához a „maszekból” csorgatnak pénzt a rendelőkbe, hogy lehetőségük legyen jobb anyagokkal dolgozni.

Nincs akkora különbség a körzeti és a magánrendelő között

A tapasztalat az, hogy az államiban fizetős ellátások egy részét a páciensek a rövidebb határidők miatt esetleg már a magánellátáson csináltatják, és persze a körzeten kívüli rokonokat, barátokat eleve a doktor magánrendelésére irányítják, mivel elégedettek.

Az, hogy valaki magánrendelőbe megy, még nem garancia arra, hogy magasabb színvonalú ellátást fog kapni, ott is csak emberek dolgoznak.

Napjainkra egyre több a kizárólag magánellátást végző orvosok száma, ez egy kicsit más hozzáállást kíván, itt biztos, hogy jobban érvényesül a szolgáltató jellegű működés, de „maszekban” is belefuthatunk goromba orvosba és asszisztensbe, kevéssé képzett szakemberbe, viszont az OEP-ben is dolgozik nagyon sok remek személyiségű és nagy tudású szakember.

Nem szabad, hogy a lyukas fogak anyagi kérdéssé váljanak

Egy fog betömése (elnézést minden kollégától) nem agysebészet, és véleményem szerint egy átlagos képességű fogorvos is pompásan el tudja végezni a feladatot.

Mivel a fog betömése még viszonylag kis terhelést jelent, lehet, hogy érdemes élni vele, körbejárni a lehetőségeket.

Akár ingyen az OEP-ben, ha nem telik a magánrendelői árakra, ha pedig megtehetjük, akkor magánellátásban, a jobb körülmények jegyében.

Társadalmi okok

Az anyagi okok mellett a másik probléma, hogy a megelőző tevékenységek hiányos voltából adódóan, a páciensek elbagatellizálják a szuvas fogakat.

„Sosem éreztem, hogy baj lenne a fogammal, nem is látok rajta semmit, minek kell betömni?”

Azt hiszen, ezt nem csak én hallottam már pácienstől.

Ha már ő is látja, illetve érzi a lyukat, az néha már késő.

Az orvos azért jár annyi ideig az egyetemre, hogy olyan jelekkel is tisztában legyen, amit otthon a páciens a tükör előtt biztosan nem vesz, nem vehet észre.

Ki kellene, hogy alakuljon a társadalomban egy rutin, hogy akkor is elmegyek legalább egyszer egy évben a fogorvoshoz, ha nem érzem szükségét, mert a szűrés, megelőzés fontos.

Ma még sajnos a legtöbben akkor fordulnak csak szakemberhez, ha már panaszaik vannak. A mentalitás megváltoztatása az óvodák, iskolák, gyermekgyógyászok és fogászok, a védőnői hálózat együttes munkáját, valamint a szülők együttműködését kívánja.

Ez még mindig nem az ideális.

Sajnos, ez nem csak a fogászatot érinti, világviszonylatban is jónak mondható az egészségügy egyéb területein biztosított ingyenes szűrések repertoárja, de mi, magyarok, valami miatt ezeket nem vesszük igénybe.

Az időhiány nem lehet kifogás, egy korán felderített betegség gyors gyógyítása sokkal kisebb anyagi, fizikai, pszichés terhet ró a páciensre (és esetleg egész környezetére), mint egy késői fázisban feltárt kórkép.

Évi egy vizit a fogorvosnál akár hosszú távon nagyon komoly pénzeket és kellemetlenségeket takaríthat meg nekünk.

Pszichés faktor

Ez, azaz a félelem a fogorvostól a múltra és a társadalmi berendezkedésre vezethető vissza.

A mai 35-55 éves korosztály legnagyobb része pokoli emlékként gondol vissza az iskolafogászatos évekre.

Régen, amikor csapatostul elterelték az osztályokat az iskolafogászatra, és ott a nem túl gyerekbarát dizájnú rendelőben a hatalmas doktor kesztyű nélkül (25-30 éve még sok kolléga nem használt gumikesztyűt), kicsit már akár ingerülten (a 40. rettegő, esetleg nyafogó gyermek után) közölte, hogy „ne hisztizz és nyisd ki a szád”, az nem feltétlen jelent szép emléket.

Ez még fokozható volt azzal, hogy ha már ott ült a gyerek a székben, akkor érzéstelenítés, „bevezető ismerkedés” nélkül, a szülő távollétében is betömött egy lyukas fogat. (Tette ezt azért, hogy legalább egy be legyen tömve, mert úgy sem fog visszajönni a szülővel. Miért is nem?! Ez egy ördögi kör volt.)

Gyakran hallom, hogy szegény kollégákat „sintérként” emlegetik a páciensek, pedig hát akkor ez bevett szokás volt.

A megelőzés hiánya

A másik nagy gond, hogy a gyermekorvosok, védőnők régen nem feltétlenül vettek részt a fogászati prevencióban, holott ők voltak „napi kapcsolatban” az érintettekkel.

Sokaknál sajnos a mai napig a fogmosás nem evidencia, vagy ha mossák is a fogakat, azt nem feltétlen jól.

Sok gyermek első találkozása a fogorvossal a mai napig fájdalom miatt történik, a doktor már eleve vesztett helyzetből indul, mert egy fájdalommal küzdő gyermek bizalmát teljesen idegenként elnyerni nagyon nehéz, és az ügyeleti rendszer nem is mindig teszi lehetővé, hogy hosszan tartson az „udvarlás”.

A fájdalom megszüntetése sokszor csak több fájdalom árán érhető el.

Kezdésnek, az érzéstelenítés sem teljesen mentes kellemetlenségektől, erős gyulladás esetében nem is elég hatékony, szóval, ha belegondolunk, ilyen körülmények között meglepő lenne, ha a gyermek nem rettegne, és nem csapna hatalmas cirkuszt a következő vizit alkalmával.

Hogyan előzhetjük meg a rettegést?

Már fél éves kortól (amikor megjelennek az első fogak), játékos módon mossunk fogat a babával.

Gondoljuk át a táplálkozási szokásokat!

Most lehet, hogy sokan megköveznek érte, ezért már most kijelentem, én is azt gondolom, hogy egy csecsemőnek az anyatejes táplálás a legmegfelelőbb, ha lehetséges (az én gyermekeim is anyatejet kaptak), de mindig ott van az a „de”.

A természet úgy találta ki, hogy a fogak a babák körülbelül fél éves korában kezdenek előbújni.

Ez az az életkor, amikor elkezdjük a baba hozzátáplálását, és már nem csak anyatejet kap. Ha napközben jól lakott a gyerkőc, akkor bizony már átalussza az éjszakát, nem igényli az éjszakai szoptatást (legalábbis nem a tápanyagok miatt).

A másfél, két, három évig tartó éjszakai szopizásnak már inkább lélektani okai vannak.

Az anyatej nagyon jó, a test közelsége nagyon megnyugtató, de gondoljunk bele, hogy a fogakkal teli kicsi szájban ott pang egész éjjel a visszamaradt tej a tejcukorral, ami bizony az őrlő fogaknak már nem tesz jót.

Ha ezt még kiegészítjük nap közben cukros-mézes teákkal, gyümölcslevekkel, nasikkal, akkor a legnagyobb és legtökéletesebb törődés mellett a gyönyörűen fejlett, kiegyensúlyozott gyermekünknek az óvodáskor végére már nem biztos, hogy lesz ép tejfoga, pedig utána még jó pár évig szükség lenne rájuk.

Meg kell tanítanunk a kicsiket, hogyan gondozzák fogaikat, és sokáig segítenünk is kell benne.

Totyogó korban, amikor még semmi gondja nincs a gyereknek a fogaival, vigyük el fogorvoshoz, hogy szokja a környezetet és a doktort.

Ha tudjuk, hogy van olyan alapbetegsége a kicsinek, ami miatt esetleg sűrűbben kell majd járnunk (fogfejlődési rendellenességek, bizonyos gyógyszerek állandó szedése), akkor különösen fontos, hogy kondicionáljuk a gyereket, hogy amikor „éles” helyzetbe kerülünk, már legyen bizalom.

Rettegő felnőttként mit csinálhatunk?

Szerencsére nagyon sokan dolgozunk már.

Nem szégyen az, hogy akár több kollégát is végig járjunk állapotfelmérés, árajánlat ürügyén, így lehetőségünk lesz kiválasztani a számunkra legszimpatikusabb rendelőt és orvost, aki segít leküzdeni szorongásunkat.

Az, hogy hogyan beszélnek velünk, milyen magyarázatot kapunk a kérdéseinkre a felmerülő kezelésekkel kapcsolatban már jelentősen javíthat a helyzeten.

Vannak türelmesebb és kevéssé türelmes emberek a szakmában és azon kívül is, biztos, hogy meg lehet találni a mi emberünket.

A fogszuvasodás biológiai okairól és kezelési lehetőségeiről a cikk második részében olvashat.

Tovább olvasok

2019.04.03.

Csontba vágó téma – amit a csontpótlásról tudnia kell

Gyakran felmerülő kérdés a fogbeültetések kapcsán a csontpótlás.

Mi is az, miért van rá szükség?

Kezdjük az elején: amikor elveszítünk egy fogat, az eltávolítása után egy csontseb, üreg marad vissza.

Amikor a foghúzás „kíméletes”, és a kiindulási csontszélesség viszonylag nagy, akkor egy minden irányból csontfallal határolt árkot kell elképzelni.

Ez a csonthiány a gyógyulás során kitöltődik, szerencsés esetben egy jól kifejezett szélességgel és magassággal rendelkező csontgerinc alakul ki.

Ez implantátum behelyezésére alkalmas.

Hogyan fogy a csont?

Egy fog elvesztését követően minden esetben számolunk a csontmennyiség csökkenésével, ennek a vesztésnek az üteme a húzást követő első 6 hétben a leggyorsabb, akár több mm is lehet.

Ezt követően fél évvel egy viszonylag stabil állapot alakul ki, de az idővel folyamatosan fogy a csont, amennyiben nem kerül oda műgyökér – ez átlagosan évi 0,5 mm is lehet.

Sajnos vannak esetek, amikor az erősen károsodott koronájú fog eltávolítása nem oldható meg csontveszteség nélkül, vagy a genetikájánál fogva „vékonycsontú” páciensnek eleve nagyon kevés a fogat a helyén tartó szövetek mennyisége, ami még nagy körültekintés mellett sem őrizhető meg az utókornak, illetve valamilyen fogágybetegség, vagy a beteg fog körüli korábbi gyulladás elpusztítja a tartószöveteket.

Ekkor áll elő az a helyzet, hogy a gyógyulást követően a visszamaradt területre nem helyezhető be egyszerűen egy műgyökér.

Természetesen ez még nem a világ vége, léteznek a módszerek, amikkel építkezni tudunk.

Több alapeset elképzelhető a hiányzó szövetek szempontjából, nézzük ezeket végig!

Alacsonyan futó arcüregvonal

Kicsi anatómia kezdésnek:

Az arcüregek a felső állcsontokban található, legnagyobb méretű orrmelléküregeink.
Megjelenésük, kiterjedésük igen változatos.
A szájüreg irányába egy nyálkahártya és egy csontréteg határolja, ezek egymáshoz tapadnak.
Ebben a csontban rögzülnek a felső fogak (elnézést kérek a Professzor Uraktól és Hölgyektől, akik az anatómia tudományát magas szinten bírják, de a „közemberek” számára már ez is ijesztően hangzik, ennél pontosabb részletekkel nem szeretném őket felizgatni), és ezt a szájüreg irányába a lényegesen vastagabb, ellenállóbb, több rétegű szájnyálkahártya (ennek része az íny is) fedi.

Vannak páciensek, akiknek a felső állcsontban található arcürege igen nagy méretű, és már egy panoráma röntgenen is azt látjuk, hogy akár a meglévő fogak gyökerei is belógnak abba.

Az ilyen fogak eltávolításakor szerencsétlen esetben megsérülhet a csont- és akár a nyálkahártya folytonossága is, ez azonnali sebészi zárást kíván, a későbbi szövődmények megelőzéséhez.

A gyógyulás után, amennyiben a visszamaradó csont magassága nem éri el a 8mm-t, szükséges pótolni a hiányt – ezt arcüreg-emeléssel oldhatjuk meg.

Az arcüreg emelés két módszere:

Az egyik a zárt módszer: ebben az esetben nincs szükség nagy mennyiségű csont pótlására, kihasználjuk az arcüreg nyálkahártyájának rugalmasságát, így kisebb beavatkozást, terhelést és gyorsabb gyógyulást jelent a páciens számára.

Az implantátum behelyezésének alkalmával speciális segédeszközökkel egy pogácsaformájú csontot vágunk az üreg alján, amit finoman megemelünk, úgy, hogy a nyálkahártya sértetlen maradjon.

A nyert teret szükség szerint saját csontból (az implantátum behelyezésére előkészített üregből nyerünk forgácsokat), gyári csontpótló készítményekkel, illetve magával az implantátummal töltjük ki.

A második eset a nyitott arcüreg-emelés vagy szakszóval sinus-lift. (Az arcüreg szakneve sinus maxillaris, innét jön az elnevezés.)

Erre akkor van szükség, ha nagy a hiány, és sok pótlásra van szükség.

Ez a beavatkozás sokszor nem is végezhető el a beültetéssel egy időben, hanem fél évvel megelőzi a műgyökér behelyezését.

A szájsebész ebben az esetben az arcüreg oldalsó falán képez egy csontablakot, de úgy, hogy az alatta elhelyezkedő nyálkahártya sértetlen maradjon.

Ezen a viszonylag kis méretű ablakon át nagyon lassan és óvatosan lefejti a nyálkahártyát a csont belső felszínéről, így a két réteg között egy tér keletkezik.

Fontos, hogy a nyálkahártya folytonossága megmaradjon, mivel ez az, ami nem engedi, hogy a pótlásra használt anyagok bekerüljenek az arcüregbe, illetve az ebben található erek vérellátása kapcsán történhet meg a beültetett csontpótló anyagok sajáttá válása.

A beavatkozás viszonylag időigényes, de nem fájdalmas, viszont utána duzzanatra kell számítani, elengedhetetlen a jegelés és természetesen gyógyszereket kell szedni.

Mi is kerül be ilyenkor?

Az arcüreg feltöltésére leggyakrabban gyári készítményeket használunk.

Ezek általánosságban állati eredetű, fehérjementesített granulátumok.

Vannak teljesen szintetikus készítmények is, de a tapasztalat az, hogy ezek kevésbé adnak jó eredményt a gyógyulási idő leteltével.

Ahhoz, hogy ezek jól beépülhessenek, szükséges vérrel, esetleg saját csonttal keverni.

A behelyezett granulátumot egy szintén „készen” érkezett membránnal (kollagén membrán) kell lefedni, hogy az ínylebeny felől ne tudjanak kötőszöveti sejtek benőni, mert ha ez megtörténik, akkor csont helyett egy lágy sarjszövetet találunk az operált területen, ami semmire sem jó a későbbi beültetésnél.

Az alsó állcsonton a csontmagasság növelése arcüreg híján máshogy történik.

Itt is lehet használni szintetikus vagy állati eredetű csontkészítményeket és membránokat (ezek a membránok akár titánhálóval megerősítettek is lehetnek, ezek formázhatósága és formatartása jó, akár komolyabb korrekciókat is lehet velük végezni), illetve van lehetőség saját csontblokk áthelyezésére és rögzítésére.

Az, hogy mit használunk, nagyban függ a hiány méretétől, minden esetben, a sebész mérlegelését követően érdemes a szakember által javasolt megoldást választani.

Mi a helyzet, ha csontmagasság van, de a szélesség hibázik?

Ahhoz, hogy az implantátum hosszú távon funkciójában és megjelenésében is kielégítő maradjon, körülötte minden irányban elegendő mennyiségű csontnak kell lenni.

Ha nincs elég „rétegvastagság”, a lebomlási folyamatok a terhelés hatására kifejezettebbé válnak, és szép lassan az implantátum kikandikál a csontból és ínyből, mivel lágyszövet sem igen létezik megfelelő kemény alátámasztás nélkül.

Ez abban az esetben, amikor már esetleg az implantátum csavarmenetei is kitűnnek, egy olyan helyzetet eredményez, ahol a tisztítás lehetetlenné válik, hosszú távon számolni kell az implantátum elvesztésével.

Erre is van megoldás

Az egyik technika körülbelül azonos, mint az alsó állcsont magasságnövelő procedúrája: membránokkal, csontblokkokkal és lágyrész-korrekcióval növelhető a szélesség.

A másik lehetőség, hogy a csontgerincet kettérepesztve nyerünk még teret (tudom, ez szörnyen hangzik, de azért nem olyan borzasztó).

Ha hosszú távra gondolkodunk, és szeretnénk használni az implantációs fogművünket, akkor bizony van, hogy elkerülhetetlen, hogy ezt a plusz költséget és kellemetlenséget felvállaljuk, mert összességében kevesebb anyagi és fizikai terhelést jelent az elején jól megcsinálni valamit, mint romokból, romokra építkezni.

„Azt hallottam, vannak olyan implantátumok, amikkel el lehet kerülni a csontpótlást.”

Valóban, vannak ilyenek.

Más kérdés, hogy az ilyen típusú implantátumok vajon szájban lesznek-e 5-10 év múlva, és hogy milyen komfortfokozattal fognak működni.

Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy egy funkciójában és esztétikumában időtálló megoldás születhessen implantátummal, elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű, elhelyezkedésű csont és lágyszövet.

Ahhoz, hogy egy fogpótlás megjelenésében is szép legyen, és a terhelési viszonyok is ideálisak legyenek, nem mindig elég, ha a meglévő csontba ahová lehet, oda kerülnek a műgyökerek. (A protetikus orvos és a fogtechnikus sem feltétlen tud vízen járni, és a 6 különböző szögben, düledező kerítéslécekként álló implantátumokra szuper pótlást készíteni.)

Mindig először a pótlást kell, hogy az orvos megtervezze (a páciens igényeinek megfelelően), és ehhez a tervhez kell a sebészi forgatókönyvet hozzáilleszteni, mert csak így lesz a végeredmény megfelelő.

Nem biztos, hogy megéri egy olcsóbbnak és egyszerűbbnek tűnő metódusba beleugrani, mert bizony annak akár dupla munka is lehet a vége.

Ne féljünk a csontpótlástól, ha kell, akkor bele kell vágni, az a fontos, hogy a megfelelő kezekbe kerüljünk!

Tovább olvasok